Hogyan válhatsz állatvédő és környezetvédő aktivistává, miközben csak eszel és beszélgetsz?

Az Impulzus projektet - a Hallgatók a Közösség Szolgálatában Egyesületének egyik legkomplexebb projektjét – 2014-ben indítottuk az útjára. Komplexitását az adja, hogy egyaránt hatást gyakorol az állatvédelem, a környezetvédelem és az egészségtudatos nevelés területén. Célunk az állatok és az állati eredetű termékek használatával kapcsolatos tudatosság növelése ismeretterjesztéssel és alternatíva bemutatásával a már említett három szempontból.

Legnépszerűbb programjaink voltak eddig a vegán ételkóstolóink, illetve étteremlátogatásaink, a szakértői vitánk a növényi étrend egészséges megvalósíthatóságáról, legutóbb pedig a Corvinus Egyetem aulájában mindenkinek készítettünk egy vegán hamburgert, aki kedvet érzett arra, hogy megnézzen egy 4 perces kisvideót az ipari állattartásról.

Egy kis történelem: Miért Impulzus?

Az első hónapok találkozói tartalmas beszélgetések voltak az elveinkről, miben értünk egyet, milyen eszközöket használjunk a céljaink eléréséhez. Egyetértettünk abban, hogy a nyitott emberek szemléletváltozásának a kulcsa a tudatosság növelése, a döntés szabadságának tiszteletben tartásával együtt. Ha valami jó, az úgy is ragadós, önmagáért beszél. „Mi csak az impulzusokat adjuk, és mindenki eldöntheti, hogy mit kezd ezekkel…” – valahogy így hangozhatott ez a mondat az első projektötletelős palacsintázáson, ami után felvetette valaki, hogy legyen a nevünk is ez: Impulzus.

Ami a palacsintázást illeti, jó szokásunkat azóta is megőriztük, és mind a programjainkon, mind a szervezői gyűléseinken előkerül valami finomság. Természetesen ezek a vegán elvek szerint gyümölcsökből, zöldségekből, gabonákból, olajos magvakból, a hús-, hal-, tej-, tojás vagy méz nélkülözésével készülnek.

Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak, az aktivizmus egyik leghatékonyabb formája a példamutatás. Amikor közösen étkezünk egy társasággal szinte elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön szóba, hogy éppen mit eszek, vagy hogy miért nem kérek például húst, ha valaki megkínál. Ilyenkor záporoznak a kérdések a miértekről és a hogyanokról, és sokan inspirálódnak ilyen módon arra, hogy változtassanak az életmódjukon és a haszonállatokhoz való viszonyukon.

Akik ezt megteszik, ők is elkerülhetetlenül aktivistákká válnak, ha szeretnék, ha nem. Nincs annál jobb kampány, mint amikor valaki a saját példájával mutatja meg, hogy jól érzi magát a bőrében, minden kérdésre megvan a logikus válasz, és közben egy, az állatokat és a környezetet is drasztikusan kímélő egészséges életet él meg.

Véleményem szerint ennek köszönhető, hogy gombamód nőnek ki az éttermek, rendezvények, civil mozgalmak, ami mellett folyamatosan gazdagodik a tudományos háttere is a témának.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a saját örömét ebben a változásban.

H. Loránd