Elindultunk! Egy kellemes péntek délutánon, annyi tervezgetés után végre tényleges formát öltött programsorozatunk első alkalma, a pénzügyek.

Március 11-én sor került az első foglalkozásunk megrendezésére a PwC központjában, akik nagylelkűen felajánlották az impozáns Eiffel Palace egyik előadótermét programunk helyszínének. Az első alkalom témájának a pénzügyi tudatosságot választottuk, amihez szakmai előadónak megkerestük a FAKT-ot (Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága Szakkollégiumát), akik boldogan mondtak igent felkérésünkre. Sztárvendégünk pedig nem más volt, mint Vavra Bence, a ByTheWay formáció énekese és az X-Faktor 2. helyezettje.

A délután nagyszerűen zajlott, a szakkollégiumos előadó srácok rendkívül jól foglalták össze a legfontosabb tudnivalókat, ugyanakkor nem dobálóztak felesleges vagy nehéz kifejezésekkel, sőt nekünk, egyetemistáknak is hasznunkra vált a kis összefoglaló. Megtudhattuk, hogy mi fán terem az EBKM, milyen cégformák vannak hazánkban és megvitattuk azt is, hogy a hitel ellenség vagy barát.

Ezután következett a kötetlen beszélgetés Bencével. Bár kezdetben az összegyűlt gyerekek kicsit zavarban voltak, Bence kedvessége és történetei hamar feloldották a hangulatot, és már záporoztak is a kérdések. A beszélgetés során a saját életéből hozott példákat, így pont azok a témák kerültek felszínre, amik foglalkoztatják az ilyen korú fiatalokat: a továbbtanulás, a középiskola utáni önállóság kérdése és természetesen a szerelem. Emellett lehetőségük volt közös fotó készítésére az énekessel, amit Bence örömmel dedikált. Természetesen ez idő alatt senki sem maradt étlen-szomjan, a gyerekek és előadók számára a ropogtatni-valót és üdítőt a Johannita Lovagrend ajánlotta fel. A nap végén pedig édességgel és fotókkal megpakolva elégedetten távoztak a gyerekek.

Így bátran ki merem jelenteni, hogy sikerrel zárult az Életrevalók első programja, sőt utólag hallottam, hogy az otthonokban kérdezgették, „mikor lesz a következő”?

A mi válaszunk pedig: hamarosan, egészen pontosan áprilisban! Teljes erőbedobással vetjük bele magunkat a továbbiak szervezésébe és reméljük, minél többen csatlakoznak hozzánk!

Tartsatok velünk, nemsokára érkezik az újabb élménybeszámoló! ;)

Köszönjük szépen a támogatást a PwC-nek és a felajánlott süteményt a Johannita Lovagrendnek. Hálásak vagyunk a FAKT Szakkollégiumnak és Vavra Bencének, hogy elfogadták meghívásunkat.

H. Fruzsina

Gyönyörű Öregkor

2015. november 04. - Szerda 

„Nincs olyan, hogy öregedés, csak éretté válás és tudás.” /Céline Dion/

Az idősügyi projektterv a 2015-ös HaKöSz bevonótáborban merült fel ismét. Közös ötletelésünk során szóba kerültek olyan mindennapi problémák és helyzetek, melyek az időskorú társadalomra vonatkoznak. Ennek következtében külön csoportra bontva tovább boncolgattuk ezen felvetéseket. Leginkább felmerült a nyugdíjasokról való gondoskodás, a mindennapi teendőkben való segédkezés és odafigyelés. A felhozott pontokkal és elképzeléseinkkel igyekeztünk megformálni és kialakítani az idősügyi projekt új arculatát.

Nem épp nagy létszámban, de annál nagyobb lelkesedéssel álltunk neki a jegyzetelésnek. Mindannyiunknak érdekében állt a projekt minél teljesebb megvalósítása, így minden felmerült ötletet és tervet papírra vetettünk. Velünk együtt töprengett a projekt elődjének egy tagja, Tündi, aki álombeli elképzeléseinkbe injekciózta korábbi tapasztalatait és reális szemléleteit, így valósabb útra terelve minket.

Kezdetekben meg kellett határoznunk a célhelyszínt - az idősotthonok és a nyugdíjas klubok között vacilláltunk. A nyertesnek az előbbit mondhatjuk tudván, hogy ott nagyobb ránk a szükség. Ez hosszútávon nem tántorít el minket a nyugdíjas klubbokkal való kapcsolatfelvételtől, viszont a terjeszkedést a jövőre bízzuk. Döntésünk szerint egy újonnan választott idősek otthona kellett az indulásunkhoz.

Ezen túl szót ejtettünk a látogatások gyakoriságáról, az ottani programok szervezéséről és a kapott történetek értékéről. Ugyanis nagy célunk, hogy idős társaink történeteiből tanuljunk és tapasztaljunk, valamint segítségükkel eljuthassunk olyan – esetleg nem létező – történelmi helyszínekre és korokba, ahová mi már nem juthatunk el. Így kreálhatunk egy átfogó képet, amit átadhatunk.

Felosztottuk elképzeléseinket a mihamarabb megvalósítandó tényezőktől egészen utópisztikus jövőbeli álmainkig, így normál kiindulópontot és egy szép hosszú utat adva projektünknek. Nem zökkenőmentes az út, számtalan akadály és megmérettetés részesei leszünk. De ezek azok a kihívások, melyeket áttörve faragjuk teljessé egyéniségünk.

Gyakorlatba átültetve ezen szavakat - nem egyszerű kialakítani egy olyan projektet, melynek megfogható céljai vannak. Nem egyszerű célt találni tevékenységeinknek, melyeket túllépve új utcákat kell átjárni. Nem könnyű megtalálni azt a helyet, melyre lepelként fektethetjük rá képzeletünket. De mégis sikerült célt találni. Sikerült egy új arculatot létrehozni. Valamint sikerült felvenni az első kapcsolatfonalat, melynek végén megtaláltuk kiszemelt idősotthonunk egy lakóját, Anikót. A vele való találkozás jelentette a Gyönyörű Öregkor tényleges megszületését.

Károlyi Tünde

Horváth Bogi

Gódor Benjámin

Miért pont a Corvinus főépületében található a HaKöSz irodája, ha a diákszervezet tevékenysége több egyetemre is kiterjed? Egy kérdés, ami valószínűleg eddig senkit sem foglalkoztatott. A kérdés viszont nem alaptalan, és az utóbbi hónapokban ezt a kérdést az Élet Nagy Kérdései közé rangsoroltam be.

Egyik nap egy Társadalomtudományi karos hallgató elmesélte nekem az egyik élményét egy közös óránkkal kapcsolatban. A szemináriumon arra kereste a tanár a választ, milyen egy jó vezető. Rögtön ki lehetett szúrni, ki melyik szakról jött, mert a gazdasági szakok hallgatói egyből rávágták, hogy „egy jó vezető profitot maximalizál.” A T-kar hallgatói pedig megszeppenve ültek vissza a helyükre, mert ők eddig azt hitték, egy jó vezető megteremti a munkavégzéshez szükséges megfelelő légkört.

Pénzügy és számvitel szakos hallgatóként csak mosolyogva hallgattam a történetet biztosra véve, hogy a gazdasági szakosoknak van igazuk. Aznap viszont minden órámat úgy hallgattam végig, mintha kívülállóként figyelném magamat. A számviteles órákon azt tanultam, hogyan vonhatok magam köré pajzsot a törvény betűjének betartásával. A pénzügyi számításokon pedig a semmiből tanultam meg pénzt teremteni. És bár nem mondom, hogy ezek haszontalan készségek, úgy éreztem, lassan kezdek elidegenedni az emberi oldalamtól.

Úgy éreztem, változásra van szükségem.

A HaKöSz-höz csatlakoztam annak reményében, hogy itt majd megtanulok önzetlennek és készségesnek lenni. A kezdeti nehézségek persze nem maradtak el. Az első jószívű mosolyok és baráti vállveregetések rendkívül rosszul érintettek - kik ezek az emberek és miért ilyen kedvesek velem? Nem tudtam hová tenni az egészet. Aztán lassan elkezdtem felvenni a fonalat: a HaKöSz tagjai barátságosságra és segítőkészségre tanítottak, és lassan újra gondoskodó, figyelmes emberként kezdtem magamra tekinteni.

Biztos vagyok benne, hogy a többi egyetem is arra törekszik, hogy a hallgatói minél büszkébbek legyenek saját szakukra, és ez így van rendjén. Véleményem szerint viszont ebben az elanyagiasodott világban a gazdasági szakok hallgatóin van a legnagyobb teher, hogy megőrizzék érzékeny, emberi valójukat. Így rendkívül örülök, hogy a HaKöSz irodája szeretett egyetemem épületében található. Nekem ez az iroda egy megnyugvás szigetét jelenti, egy helyet, ahova elbújhatok, és nem kell „profitot maximalizálnom”.

Ny. V.

Gyönyörű Öregkor

2008 - 2015

„A fiatal szem élesebben lát, az idős szem mélyebbre.” /I. Erzsébet/

Az idősekkel való időtöltés hosszú évekre nyúlik vissza a HaKöSz történelmében. Az alapítók a szervezet létrehozásakor megfogalmazták, hogy minél több társadalmi csoporthoz szeretnének eljutni, így az idős emberekkel való időtöltés is szóba került. Már a kezdetektől voltak tagjaink, akik személyesen látogattak időseket, segítettek nekik a bevásárlásban, beszélgettek velük délutánonként, esténként.

Később szervezetünk egy otthonnal is kapcsolatba került, ez volt az Alma utcai idősek otthona. Itt zsidó származású idősek élnek, akik közül a legtöbben túlélték a holokauszt borzalmait és velünk is megosztották történetüket. Számos felemelő, szomorú és megrázó történetet hallottunk, amikkel ezek az idős emberek még inkább kivívták tiszteletünket, hiszen sokunk számára felfoghatatlan, amit ők átéltek.

Az otthon lakóinak életét különféle programokkal igyekeztünk megszínesíteni. Így esett meg, mikor egy délután az épület egy falát sárgára festettük és virágmintával díszítettük. Volt, mikor zenét vittünk az otthonba vagy lecsót készítettünk a lakókkal. Emellett tartottunk versfelolvasó délutánt és néhány alkalommal közös kártyázással dobtuk fel a napot.

Ezeket a programokat nem csak az idősek élvezték, hanem mi is, hiszen hihetetlenül feltöltött minket egy-egy ilyen esemény. Íme néhány beszámoló a programjainkról:

„Ma délután két gitáros zenész barátunkkal kiegészülve megérkeztünk az Alma utcai idősek otthonába, ahol Kati néniék már izgatottan vártak minket és műsorunkat, amivel ez alkalommal kedveskedtünk nekik. Valójában azonban mindannyian tudtuk, hogy többet várunk ettől a délutántól, mint lágy dallamokat. Mindenki mást. Hallgatva a gitárok hangjait, látva az idősek ütemre mozgó lábait, vidám és mosolygó szemeit elmerengtünk azon, hogy minden alkalommal, amikor találkozunk idős társainkkal, valami különleges pillanat részesei lehetünk. Később pogácsánkat majszolva meséltünk és hallgattunk felváltva. Most is tanultunk valamit egymástól: az elmúlt évek tapasztalatain vagy modern kor újdonságain túl az egymásra való figyelés fontosságát is….”

Ezt a beszámolót Gulyás Anett írta egy zenés program után, Jónás Kriszti pedig így számolt be első falfestéssel töltött alkalomról:

„A mai Alma utcai falfestés nagy sikert aratott, mind Sándor (a karbantartó Úr, aki a nap lelke volt) mind a lakók, mind az önkéntesek körében. Lefestettünk egy folyosót, gyümölcsöt hámoztunk a lakóknak (amit végül be is vittünk a klubdélutánra, Miklós bácsi láthatóan örült a finom falatoknak), lefestettük Lüszi néni bejárati ajtaja előtti betonfal-részt, szép sárgára, és mindeközben nagyon jól éreztük magunkat. Még meleg teával, és egy "kis" étellel is készültek nekünk az otthonban, nem is tudtunk mit mondani meglepetésünkben. Tovább maradtunk kicsivel, mint azt eredetileg tervezetük, de nem tűnt fel egy pillanatig sem, hogy hogy szalad az idő….”

Egy szó, mint száz, a HaKöSz tagjai nagyon szeretnek idős embereket látogatni, időt tölteni velük. A GyÖK projekt is ezt a hagyományt fogja tovább vinni.

Gulyás Anett

Jónás Krisztina

Károlyi Tünde

A legjobb szakácsok büszkék arra, hogy nem használnak recepteket a főzéshez. Ám pályakezdőként nekik is el kellett sajátítaniuk a habarás fortélyát. Egyikük sem úgy született, hogy tudta, milyen az igazán jó marhabélszín.

A projekt ötletgazdája és vezetője, Böröcz Anna szereti, ha valaki jól főz, és ha jókat ehet. Másodéves HR szakos hallgatóként felismerte, hogy az életünk, a karrierünk is olyan, mint egy sokáig tökéletesített specialitás – a mi ízlésünk alapján fűszerezett és készített főfogás.

Sokszor kísérletezünk, elsózzuk, odaégetjük… ilyenkor jól jön a segítség, egy fortély vagy jól bevált recept - ehhez hasonlóan kíván segítséget nyújtani a nagytesok.hu projekt a középiskolás korosztály számára.

Céljuk, hogy év végére egy olyan online platformot indítsanak el, amelyre a tartalmat - néhány perces, informatív videók formájában -, ők maguk készítik el. Tippeket és tanácsokat fognak megosztani, az önéletrajzírástól és a diákmunkától kezdve a továbbtanulásig, vizsgaidőszakig, az egyetemi élet tudatos kihasználásáig, pénzügyi és gazdasági témákat is érintve.

Hogy mindenki kevesebbszer „égesse oda”.

Kiss Attila: Ha csak egy tweet férne bele, akkor mi lenne a projekt üzenete?

Böröcz Anna: Fiatalokhoz szólunk, úgy, hogy még mi magunk is fiatalok vagyunk, ettől hiteles és igazi. Olyan hiánypótló dolgot szeretnénk létrehozni, ami tán alapjaiban nem új, de egyedi, informatív, érdekes, és nem utolsó sorban segít.

Kiss Attila: És a Twitter nem rég jelentette be, hogy eltörli a karakterlimitet… viccet félretéve, az egész projekt a Te fejedből pattant ki. Mi volt eredetileg az ötlet?

Böröcz Anna: Elsősorban saját tapasztalatok, és a környezetemből jövő különféle impulzusok nyomán alakult ki bennem az a vélemény, hogy a középiskolás korú diákok sok mindenről tudnak és hallanak, de lehet, hogy épp a lényegről nem. Nincs pénzfogalmuk, gazdasági ismereteik, rálátásuk egy önálló életvitel mikéntjére, sok esetben a továbbtanulás valódi céljának a meghatározása is hiányzik. Persze, kivétel mindig van, de széles körben tapasztaltam a fentieket. Szerettem volna egy olyan információforrást - akkor még előadások, előadás-sorozat formájában -, ami ezt a hiányt pótolja.

Kiss Attila: Mi motivált az elinduláshoz?

Böröcz Anna: A saját élményeimből táplálkozva megszületett az igényem arra, hogy valami értékeset teremtsek. Túl vagyok egy félresikerült szakválasztáson, majd egy 180 fokos pályamódosításon, amiből bár sokat tanultam, alakulhatott volna kevésbé kalandosan is. A mostani fiataloknak ezért szeretnék új, más irányú impulzusokat adni, mint amit általában szülőktől, tanároktól kapnak. Elengedhetetlen volt aztán sokak támogatása és visszajelzése, hogy ez egy jó ötlet. A pozitív vélemények és a lelkesedés az enyémet csak növelte!

Kiss Attila: Hogyan jutottunk el a nagytesókig?

Böröcz Anna: Ahogy jobban belemásztunk a témába, sokan végighallgatták az ötletem, impulzusokat adtak, hasznos volt. Aztán az alapötletet tovább vittem egy projektalakító szakaszba, ahova mindenkit vártam, aki érdeklődött a téma iránt. Elején Császi Attila és Szappanos Gergő csatlakozott, akik azóta is a projekt tagjai, és kiváltképp Gergő ötletei és lelkesedése öntötte a projektet a jelenlegi formájába - hogy a mostani, Z generációs fiatalokat online csatornákon keresztül célozzuk meg. Nem beszélve arról, hogy az előadásokkal ellentétben így bárhova, bárkihez eljuthatunk. Nagyobbat álmodott, mint amit én mertem, biztatott, és bumm! Ezt nagyon köszönöm neki. 

Kiss Attila: Most hol tartotok?

Böröcz Anna: Tesztfázisban vagyunk. Néhány élő, interaktív óra alkalmával, valamint egy felmérés segítségével tesztelni fogjuk a hipotézisünket, és már magát a terméket is. Amint ez kész, jöhet az igazi munka! És már az első blogbejegyzésünk is megvan. ;)

Kiss Attila: Az indulás után elég sokan csatlakoztak a szervezéshez, milyen a belső összhang?

Böröcz Anna: Nem titok, hogy nekem is új ez a terep, így nem volt zökkenőmentes az indulás, de azt gondolom, külön-külön is fantasztikus emberek jelentkeztek a projektbe, akikkel az összerázódás után igazán jó csapat lettünk, leszünk! Rengeteg munka van még, a neheze csak most jön, szuper, hogy időt szánnak erre, teljesen önkéntesen. Büszke vagyok, hogy velük dolgozhatok.

Kiss Attila: Mit üzensz olvasóinknak?

Böröcz Anna: Ha mindenképp üzenni kell, akkor legyetek nyitottak, mosolygósak, lássátok meg és használjátok ki a lehetőségeiteket, élvezzétek az életet… és persze: világbéke!

A Természetbarát & Tudatos (röviden TNT) projekt célkitűzése, hogy a HaKöSz tagjainak, az egyetem polgárainak és a környezetünkben élőknek felhívjuk a figyelmét a környezet védelmére, az általunk okozott problémákra, továbbá arra, hogy közösen, kreatívan és leleményesen ezeket a dilemmákat képesek legyünk megoldani.

Mindennek szellemében szerveztük meg első programunkat, az Ökobarkácsolást, ahol alkalmaztuk is a Hulladék Akadémián tanultakat, miszerint: a legfontosabb a megelőzés, mert az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik!

Műanyag samponos flakon, WC papír guriga, pizzás doboz… Ezek legtöbbször azonnal a kukában landolnak, anélkül, hogy végiggondolnánk, mennyi minden új dolgot lehet belőlük alkotni.
A program szervezése során a TNT projekt csapata rengeteg ötletet talált és kipróbált, végül a legnehezebb döntés a választás volt, hogy pontosan mit alkossunk, ami egyszerűen elkészíthető, hasznos és szép is egyszerre.

Sokak kedvence a kosárfonás volt, mert kevés alapanyagból (újságpapír, hurkapálca, ragasztó) nagyon mutatós kosárkákat lehet készíteni különböző méretekben és díszítéssel.  Első alkalommal nem tűnt egyszerűnek, de egy kis gyakorlással mindenki belejött, a barkácsolás végére megszülettek a kosarak, amik alkalmasak pl. ékszertartónak vagy kisebb cserepes virág is elfér bennük.

Gondoltad volna, hogy egy műanyag samponos flakon alkalmas mobiltartónak, amíg töltöd a konnektorban? Nemcsak kényelmes megoldás, mert nincs útban, de egyénivé is teheted, a díszítési lehetőségek határtalanok!

A legdekoratívabb alkotások azonban abból keletkeztek, amiből nem is gondoltuk volna: WC papír gurigából. Az elkészült tolltartók hasznosak otthon, színesebbé tesznek egy irodát is akár, kisebb gyerekek is könnyedén el tudják készíteni. A díszítésük is színes újságpapírból, régi naptárképekből, csomagolópapírból és gombokból készült.

Halk háttérzene, tea, beszélgetés, közös ötletelés, kreatív és alkotni vágyó emberek mellett  garantált a jó hangulat! Az este során mindenki gazdagabb lett egy vagy több személyes tárggyal, másként tekint a hulladékra, mert új életet és értéket adott neki.

Reméljük olvasóink is kedvet kaptak a barkácsoláshoz, itt ajánlunk útmutatókat. A TNT projekt pedig nem fogyott ki a tervekből, a téma még sok újdonságot tartogat számunkra is, nemsokára folytatjuk!
Addig is nézzétek meg Trizner Timi, HaKöSz elnök beszámolóját az eseményről! :)

                                                                                                                                                Papp Sibbolet

A héten volt szerencsém beszélgetni Mónikával, akit ebben a hónapban a Hónap HaKöSzösének választottak. Mesélt nekem egy kicsit magáról, az elmúlt hónap feladatairól és élményeiről.

Az interjút itt olvashatjátok:

• Szia Mónika! Először is köszönöm, hogy szánsz rám az idődből. Mesélnél egy kicsit magadról azoknak, akik annyira nem ismernek téged?
• Szia! Mónika vagyok, nagy az alkotóvágyam és az önmegvalósítás iránti érdeklődésem. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a művészet szinte minden ágával foglalkoztam/foglalkozom - 2D és 3D grafika, festés, írás, színészkedés stb. Szabadidőmben ha nem a  HaKöSz-szel foglalkozom, akkor vagy olvasással vagy sportolással töltöm az időmet.
  
  
• Mikor csatlakoztál a HaKöSzhöz és mi movitált, hogy meghozd ezt a döntést?
• 2015 szeptemberében jelentkezem a HaKöSz egyik programjába, a  MeGyek-be, azaz a Gyermekmentor programba, aminek keretén belül egy első osztályos kisfiút mentorálok a Breznó-közi gyermekotthonban. Arra, hogy mentorokat keresnek, a szervezet Facebook oldalán találtam rá, és a program segítségével jutottam közelebb magához a szervezethez, aminek fiatal csapata, illetve megállíthatatlan cselekvőkészsége engem is arra bíztatott, hogy segítsek azokon, akik rászorulnak. Amint lehetett, jelentkeztem is, és 2015 októberétől szerves tagja vagyok a HaKöSznek.
  

• És jelenleg melyik divízió munkáját segíted?
• A Marketing és Kommunikáció-ra esett a választásom, mert úgy gondoltam, itt tudnám a legtöbb segítséget nyújtani.
  

• Itt mik a főbb feladataid?
• Minden ami grafika. :) Ezen felül a  YouTube Team vezetése és a GyÖk, azaz a HaKöSz Gyönyörű Öregkor projektjének marketing feladatait látom el.
  
  

A Gyönyörű Öregkor projektben rászoruló, öregotthonokban lakó időseknek segítünk.

• Mesélsz nekem arról, hogy milyen feladataid voltak az elmúlt hónapban?
• A www.hakosz.hu, azaz szervezetünk honlapjának teljes átalakítása, vezetőink és projektjeink névjegykártyáinak megtervezése és megszerkesztése, illetve az adó 1%-a kampányképünk elkészítése. Ezen felül összeültünk a YouTube Team-mel és megalkottuk a  stratégiánkat.
  

• Számodra mi volt az elmúlt hónap legjobb HaKöSz-ös élménye?
• Bár csak négyen vettünk részt a YouTube megbeszélésen, mégis ezt mondhatom az eddigi legjobb HaKöSzös élményemnek.
  

• És mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást?
• Egyértelműen a  honlap átalakítása. Először is, alig 2 és fél hetünk volt, hogy az egész honlapot új köntösbe rázzuk és megfelelő tartalommal lássuk el. Azért beszélek többes számban, mert ebben a nagyszabású átalakításban segítségemre volt Hajdu Roland, a HaKöSz alelnöke, illetve divízióm vezetője. A több napos hajnalig húzódó munka sikeresen zárult, gyümölcse megtekinthető a www.hakosz.hu-n! :)
  

• Mi az amire a legbüszkébb vagy eddigi HaKöSz-ös pályafutásod alatt?
• Az alkotást tekintve, a névjegykártyákra, hiszen nagyon nagy hasznát tudjuk venni. Saját fejlődésemben viszont arra, hogy a HaKöSz segítségével nyitottabbá váltam az emberek felé.
  

• Mik a terveid, feladataid, vágyaid a jövőre nézve a HaKöSz-szel kapcsolatban?
• A YouTube Team-mel szeretnénk készíteni egy kampányfilmet az adó 1 százalékának gyűjtésére, illetve a HaKöSz imázsvideójának megalkotása is célunk.
  
  

A HaKöSz adó 1 százalékát gyűjtő kampányának képe

• Végül egy egyszerű kérdéssel zárnám. :) Szerinted miért jó HaKöSz tagnak lenni?
• A HaKöSz tagság legfőbb célja, hogy másokon segíthessünk, de ez nem áll meg itt. Számomra azért jó a szervezet részének lenni, mert nagyon sokat tudok fejlődni, tanulni, új dolgokat megismerni, illetve társaim nyitottak az ötleteimre.

Várkonyi Mendi

Március elseje. A tavasz illata lengi körbe az egész várost, így a Budapesti Corvinus Egyetemet is… azaz lengené, de valami különös okból curry-illat árad ki az egyik teremből. Az ember azt hinné, Indiába csöppent. Pedig csak a HaKöSz - Impulzus projektjének – legújabb keletű akciója került megrendezésre, nevezetesen: a vegán ételkóstolóval egybekötött videó nézés és eszmecsere. 

A program célja – ami egyébként magának az Impulzus projektnek is a célja - az volt, hogy minél több emberhez eljuthasson egyfajta tudatosság az állati eredetű termékek használatáról. Ezen egy témába vágó, nagyon jól összerakott TEDx videó megnézésével és finomabbnál finomabb vegán ételek bemutatásával szerettünk volna segíteni az Impulzussal. 

A legérdekesebb rész számunkra mégis az volt, amikor megkértük a vendégeket, hogy hatos csoportokat alkotva beszélgessenek, ismerjék meg egymás tapasztalatát, véleményét a videóról, vagy magáról a vegánságról. A beszélgetésre csak húsz percet szántunk volna eredetileg, de annyira belemelegedtek a résztvevők, hogy plusz időt is adnunk kellett az eszmecserére.

Mivel a jelen lévő nagyjából 90 vendégnek csak a 40%-a volt vegán, a többiek vegyes táplálkozásúak vagy vegetáriánusok voltak, így elég kevert beszélgetős csoportok jöttek létre. A jelen lévő vegyes táplálkozásúak nagyon kíváncsiak és nyitottak voltak a vegánok szemléletmódjára, akik pedig szívesen osztották meg saját élményeiket az érdeklődőkkel. Ezután minden csoportból egy-egy szószóló felállt és elmondta a legfőbb tanulságokat, amikről a beszélgetésük során szó esett. 

Számomra a legemlékezetesebb tanulság az volt, hogy akik nem vegánok, ők nem értik, hogy vagyunk képesek „lemondani” ennyi mindenről az étkezés terén. Én is gyakran kaptam ezt a kérdést, de sosem tudtam normális választ adni rá, de az egyik csoport jóvoltából most már tudok. Ők úgy fogalmazták meg, hogy ez nem lemondás, hanem egy egyszerű döntés. Ha egyszer döntesz valahogy, az soha többé nem fog lemondásnak tűnni, bár egy külső szemlélő talán úgy látja. És aznap a csodálatos önkéntes szakácsok és éttermek is bebizonyították nekünk, mennyire változatos és ínycsiklandó is a vegán konyha. Köszönjük szépen a CsendesM étteremnek, a Veggie Nyers Vegán Bisztrónak, a Kozmosz étteremnek és az összes önkéntesnek a finom falatokat! Valamint köszönjük a hamburgerek felajánlását az Istvánffi Veggie Burgernek!

Összességében az egész rendezvényen szuper hangulat uralkodott. A vendégek visszajelzései is nagyon megerősítenek minket abban, hogy érdemes hasonló eseményeket szervezni. Minél több és több impulzus éri az embereket, annál nagyobb hatást tudunk elérni, annál több emberhez ér el az üzenetünk.

Kamondy Katalin

Hogyan válhatsz állatvédő és környezetvédő aktivistává, miközben csak eszel és beszélgetsz?

Az Impulzus projektet - a Hallgatók a Közösség Szolgálatában Egyesületének egyik legkomplexebb projektjét – 2014-ben indítottuk az útjára. Komplexitását az adja, hogy egyaránt hatást gyakorol az állatvédelem, a környezetvédelem és az egészségtudatos nevelés területén. Célunk az állatok és az állati eredetű termékek használatával kapcsolatos tudatosság növelése ismeretterjesztéssel és alternatíva bemutatásával a már említett három szempontból.

Legnépszerűbb programjaink voltak eddig a vegán ételkóstolóink, illetve étteremlátogatásaink, a szakértői vitánk a növényi étrend egészséges megvalósíthatóságáról, legutóbb pedig a Corvinus Egyetem aulájában mindenkinek készítettünk egy vegán hamburgert, aki kedvet érzett arra, hogy megnézzen egy 4 perces kisvideót az ipari állattartásról.

Egy kis történelem: Miért Impulzus?

Az első hónapok találkozói tartalmas beszélgetések voltak az elveinkről, miben értünk egyet, milyen eszközöket használjunk a céljaink eléréséhez. Egyetértettünk abban, hogy a nyitott emberek szemléletváltozásának a kulcsa a tudatosság növelése, a döntés szabadságának tiszteletben tartásával együtt. Ha valami jó, az úgy is ragadós, önmagáért beszél. „Mi csak az impulzusokat adjuk, és mindenki eldöntheti, hogy mit kezd ezekkel…” – valahogy így hangozhatott ez a mondat az első projektötletelős palacsintázáson, ami után felvetette valaki, hogy legyen a nevünk is ez: Impulzus.

Ami a palacsintázást illeti, jó szokásunkat azóta is megőriztük, és mind a programjainkon, mind a szervezői gyűléseinken előkerül valami finomság. Természetesen ezek a vegán elvek szerint gyümölcsökből, zöldségekből, gabonákból, olajos magvakból, a hús-, hal-, tej-, tojás vagy méz nélkülözésével készülnek.

Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak, az aktivizmus egyik leghatékonyabb formája a példamutatás. Amikor közösen étkezünk egy társasággal szinte elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön szóba, hogy éppen mit eszek, vagy hogy miért nem kérek például húst, ha valaki megkínál. Ilyenkor záporoznak a kérdések a miértekről és a hogyanokról, és sokan inspirálódnak ilyen módon arra, hogy változtassanak az életmódjukon és a haszonállatokhoz való viszonyukon.

Akik ezt megteszik, ők is elkerülhetetlenül aktivistákká válnak, ha szeretnék, ha nem. Nincs annál jobb kampány, mint amikor valaki a saját példájával mutatja meg, hogy jól érzi magát a bőrében, minden kérdésre megvan a logikus válasz, és közben egy, az állatokat és a környezetet is drasztikusan kímélő egészséges életet él meg.

Véleményem szerint ennek köszönhető, hogy gombamód nőnek ki az éttermek, rendezvények, civil mozgalmak, ami mellett folyamatosan gazdagodik a tudományos háttere is a témának.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a saját örömét ebben a változásban.

H. Loránd

A Hulladék Akadémia február 9.-én nyílt meg az ELTE Lágymányosi Campusán, így a TNT (Természetbarát & Tudatos) projekt lelkes kis csapata azonnal megragadta az alkalmat és ellátogatott a kiállításra.

A Hulladék Akadémia célja, hogy interaktív, mindenki számára érthető módon mutassa be a hulladékgazdálkodás legfontosabb tudnivalóit és a környezettudatosság gyakorlati lépéseit. A kiállításon kicsik és nagyok is sok új információval gazdagodnak. A gyerekek gyakorolhatják a szelektív hulladékválogatás alapvető lépéseit, Ökokakas pedig kisfilmek segítségével mutatja meg, hogyan lehetünk minden nap szuperhősök és menthetjük meg Földünket mielőtt elborítják a szeméthalmok. A felnőttek figyelmét a megelőzésre irányítják, komposztálási módszereket lehet megismerni, vagy tippeket a vásárláshoz.

Mindemellett megtudtuk mivel foglalkozik egy garbológus, történelmi érdekességeket olvastunk a hulladékról és kipróbáltuk milyen kartonból készült székekben megpihenni, miközben ismerkedünk a TrashOut alkalmazással, ami segít lokalizálni az illegálisan lerakott szeméthalmokat, mi több, csapatot is szervezhetsz vele az eltakarításukra.

Ha még több tippet szeretnél megismerni, látogass el a  http://hulladek.eu/kuldetes/megoldas oldalra, de mindenképp tartsd észben a 6R gondolatát:

1. Reduce: Csökkents! Használj kevesebb anyagot, tárgyat, erőforrást! A kicsi szép!
   
   
2. Rethink: Gondold újra! Nincs jobb megoldás az adott problémára, ami kevésbé terheli a környezetet?
   
   
3. Refuse: Utasítsd vissza! Nem kell elfogadni azt, amivel nem értünk egyet (például szórólap vagy nejlonzacskó)!
   
   
4. Recycle: Szelektálj és hasznosíts! Használj újrahasznosított alapanyagot, illetve gondold végig, ha készítesz valamit: mi lesz vele, amikor hulladékká válik?
   
   
5. Reuse: Használd újra! Lehetne a feleslegessé vált terméket másra is használni? Például részeit felhasználni vagy más funkciót adni neki?
   
   
6. Repair: Javítsd meg! Ha érdemes valamit megjavítani, vagy megjavíttatni, hosszabbítsd meg ezzel a termék életét!

 
A kiállítás további helyszínei: Hajdúnánás, Debrecen, Zalaegerszeg, Kecskemét, Pécs. Ha lehetőséged van elmenni, ne hagyd ki! :)

(Forrás: www.hulladek.eu)  

                                                                                                                                                         Papp S.